Szappanopera nyál - avagy Őrség fan fiction

A karácsonyfa jellegzetesen ronda volt - nem csoda, hisz három meglehetősen különböző ízléssel megáldott testvér díszítette. Fanni nem tartotta igazságosnak, hogy az ő harmada fordul a fal felé főleg annak fényében, hogy Szili csocsólabdának használta Szent József fejét. Igazából persze nem zavarta, hozzászokott már, hogy a család nem őt mutogatja, mint mintagyereket, mert ugye Flóra a komoly, fegyelmezett lány, már 9 éve vív. Fanni sosem volt egy kitartó alkat, a fadíszítés körüli vitát is elunta és beleegyezően elrendezte a fekete csipkéket és a véresszárnyú angyalkákat a fa kevésbé szembetűnő részein. Maga az ünnepség rendben ment, húslevel, töltött pulyka, hal, sütemények sok fahéjjal - másfél nap megfeszített munka a konyhában a szülők részéről - és mézeskalács a lányoktól. Rénszarvas, róka és medvealakűak, már amelyiket fel lehetett ismerni. Flóra és Fanni prototípusnak szánta őket, a család úgyis sok mindent elnéz...A csillaghegyi ház meg otthon maradt, mindannak ellenére, ami az előző hetekben történt. Fanni a fülére húzta a kötött sapkát - édesanyjuk ajándéka a testvéreknek, saját készítésű, valami személyes, kék (Szili), piros (Flóra), fekete (Fanni) színekben - hideg volt, hó egy szál se, a templomig meg gyalog mentek, mint még anno a nagymamával. Mennyire más volt most a hideg budapesti utca mint egy héttel korábban, térképpel bolyonva ismeretlen kerületekben részeg másféléket kergetve. Azon az éjszakán utálta az egészet, a járőrözést, a fakasokat, a részegeket, az emberek és az őrséget is. És haragudott Krisztiánra, amiért megkérte őket, haragudott Flórára, hogy ő nem fárad el és haragudott Líviuszra, mert képtelen volt kiűzni a gondolatai közül. Az új fűzőt viselte, amivel meglepte magát karácsonyra - úgy gondolta, hogy aki megtalál egy bejegyzetlen vámpírt és elbír egy ittas alakváltóval az megérdelmi az ajándékot. Az éjféli mise szép volt, a példabeszéd a fény és a sötét témáját járta körbe - milyen eredeti gondolta cinikusan Fanni, majd hirtelen a húga könyökét találta a bordái között.
"A papnak fénypárti aurája van!" - súgta oda Flóra lelkesen.
"Azért van a sapkádon az F betű, hogy ne felejtsd el, hogy fekete" - kommentálta a másik oldaláról Szili.
"Fogd be."
Vajon minden pap ilyen vagy csak csillaghegyet illeti meg ez a megtisztelő szerencse?
"Szili ne játsz a telefonnal, egy templomban vagyunk!" - érkezett a rosszalló megjegyzés anyától. Évente egyszer kell csak kibírni.
"A tieden meg azért van az SZ, hogy ne felejtsd el, hogy színes, idióta" - igazából szeretem az öcsémet gondolta elégedetten Fanni, ahogy tekintetével kitért az elöző sorban ülő tisztes matróna vasvilla pillantása elől. Miattuk lett fénypárti, akárhogyan is kezdődött az egész. Flóra, a baleset, az első látogatás a homályban, az igazságszérum, Gilbert, ahogy lefagy az arcáról a mosoly és Líviusz, ahogy önelégültem vállonveregeti magát. Líviusz. Nehéz volt nem rá gondolni. Most meg sem próbálta, a telefon vibrálására eszmélt fel. SMS.
"Én is téged."
Flóra úgy hitte, talán még a nővére is képes kicsit meghatódni karácsonykor.