Átgondoltam a felelősségi kérdést

Bocsánat, akit nem érint, akit érint azt se akarom bántani, csak ki vagyok borulva.

A faszom már, hogy nem vagytok képesek azt csinálni amit mondok? Tudom, hogy szar főnök vagyok, nem elég karizmatikus és mindenki kurvára deprimált,de a kib. tábor kib. nem kötelező, lehet nem jönni és lehet nem szervezőnek lenni. Mindenki elég felnőtt, hogy ezt el tudja dönteni magáról. Nem akarom körülvenni magam mártírarcú emberekkel, akik azért csinálják mert kell. Nem kell. De ha csinálod akkor csináld. A fenébe is.

Pl. az marha szar, hogy nem használhatom a blogot feszültséglevezetőnek, ha táborról van szó. Mert ugye felelős szervezőként ilyent nem tesz az ember. Pedig nagyon kéne.

Van egy olyan érzésem, hogy a társadalommal szemben nincs jogalapom, hogy fáradtnak és kimerültnek érezzem magam. De mégis. Mászkálás, nap, olyan socialize, ahol nem szabad hisztizni, az egyedül töltött időmben meg alszom és így nem tudok a csöndes nyugalommal töltődni. A barátaim és ismerőseim kárára, sajnos szükségem van olyan közegre, ahol tombolhatok. A temperamentumos természetemnek rettenetesen árt a folyamatos viselkedés. Nyilván nem akarok bántani senkit, de néha kijön. Nem döntés kérdése, ez egy flaw (2 pont), személyiséghiba, vagy nevezd aminek akarod.

faszomkurvageci.

leszarom.

tessék.