az oroszlánt is

Nagy színpadról álmodtam, fekete hajópadlóval, vastag, magas brokátfüggönnyel. Csak lenni és ragyogni.
Meg arról, hogy mikor _szokás_ abbahagyni a lázadást, tudod, amikor már kinősz belőle és úgy illik. És mondjuk, amikor trendi lázadni, akkor a true lázadó úgy lázad, hogy nem lázad?
Én nem tartom magam lázadónak, egyszerűen csak nem fogadom el a körülöttem lévő világot.

A Tintenherz sajnos szánalmasan szájbarágós, a gonosz fekete ruhát visel és gonosz, szereti rettegésben tartani az embereket, semmi másra nem képes csak rettegést szítani, csak a rettenet művészetéhez ért és fekete kabátot hord. Bár ő talán soha nem tapasztalta meg milyen rettegni, bármikor másokat a rettegésbe taszít, és feketében jár.
szomi.

Saját szusi

szusi uzsi szozsitól.

As good as it Göd

Ahányszor kiteszem a lábam Budapest határain túlra, eljutva ezzel Vidékre, mindig pofonszerűen jön a felismerés, hogy mennyire szeretek a városon kívül lenni.
Örülök, hogy itthon van most a bátyám, többek közt azért is, mert a második gyerek szerepét sokkal inkább nekem találták ki. Igaz, hogy nem emlékeznek miből érettségiztem, de kellemesen a színfalak mögül figyelhetem az előadást, abban a biztos tudatban, hogy tudom hol a hátsó kijárat. Tesóval kapcsolatban örülnék, ha találna valami alternatív elfogaltságot a workacholic munkamorálja mellé, javaslataim között szerepelne nem utolsó sorban pl. a gyermeknevelés.

taknyos karácsony

Lehet, hogy nem kellett volna beoltatnom magam, mert akkor legalább belehaltam volna az influenzába és nem kéne most szenvednem a náthától.

mumusok.

layers.

Delírium

A hiány.
Könnyű megteremteni, és akkor masszívan ragaszkodik.
A lét elviselhetetlen nem-léte avagy a gondolattalanság kényelmes, biztonságos zuga.
de kell a halálnak.

vigyázz kivel kezdesz...

zik zik zik

kortárs táncelőadás áláládis. kellett egy kis idő, cirka fél év, hogy újra érdeklődéssel tekintsek a kortárs felé, egyre részeltesebb magasságokból szemlélődöm. jó érzés felismerni mozdulatokat, technikákat, elámulni az ügyesen kivitelezett szintváltáson és ugrásokon - amikor pontosan tudod, hogy minimum egy megvilágosodás kell ezeknek a mozdulatoknak a megszületéséhez. meg az a hihetetlen izommunka, micsoda távlatok, ha nekem olyan fűrészizmom lehetne...
3 részes egészen élvezhető hód-néptánc-fütür kombó. Ebből a kortárs néptánc kimondottan jó volt, mozgásra is nagyon szépen kidolgozott, nagyon könnyed zeneileg is dinamikus, izgalmas. A fütür nekem táncilag sem ragadott meg kortárs klasszik egy kis kontakt alapok, meg néhány látványos bonyolultabb figura- persze semmi lenézés, szépen pontosan véghezvitt figurák, csak úgy semmi magávalragadó, illetve összeségében sokat rontott rajta az ezüstszínű ruha, ami marhajól nézett ki - ha nem mozogtak. Egyébként meg visszatükrözte a fényt, csunyán gyűrődött és elterelte a figyelmet a táncról. A zene pedig aláfestés szerűen ment a mozgás mellett, de bár ne tette volna. A harmadik rész első 5 percében nem tudtam levenni a tekintetemet és elfordítani a tudatomat a jelmezekről. Ügyesen megkomponált félig átlátszó rongyok meg valami seggmatricának tűnő holmi, miután ezeket megfejtettem tudtam a táncra koncentrálni. Nem volt unalmas, hol összeállt, hol szétesett, elején végén kis kerettel, de igazán nem éreztem hogy átjön az a lendület amit a táncosok beleölnek.

egyébként épp költözés, zuhogó hóban, tökéletes előjel:)

dum dum dumm dumdudumm dumdudumm

Vettem cool Agatha Christie önéletrajz kötetet. Milyen kár, hogy el kell ajándékoznom.

...and a happy new year!

Egyszer készítettek nekem egy hosszútávú horoszkópot (pontosítás, anyám minden születésnapomra készíttet egy egész éves horoszkópot, ezek után milyen meglepetés érhet?) őszintén már nem sokra emlékszem belőle csak arra, hogy nekem sokáig nem lesz jó illetve hogy csak 30 éves korom után leszek igazán boldog (def. wtf?). Ennek ellenére az elmúlt szilveszterekkor mindig erősen kívántam, hogy a következő év legalább egy kicsit jobb legyen, mint az előző évnek csúfolt szívás. De a 2010n nem parázom, sőt már a 2009 végén sem. Nem azt mondom, jól jön majd az a lencse meg a mentális sorompódíszítés (mert hát ugye mi értelme az életnek, ha.... - klasszikus) de ösvény van, láb van, szem van, szív van.

konyhai ramazuri

no comment. de mégis honnan? rend, fegyelem és kvázi tisztaság. és rengeteg vegyszer. és tudod, mi a durva? nem döglenek meg, ha ráütsz a margarinosdobozzal, a vajazókéssel, a vizespohárral, a szivaccsal (ez lehet, hogy nem a legjobb)...
nem kedvelem az olyan dolgokat, amiknek négynél több lába van. rasszista vagyok és a rovarok összes faját gyűlölöm.

és az unalom a tetőfokára hágott...


idén régóta először érzem a vágyat, hogy szép karácsonyt szeretnék. olyan sétapálca alakú nyalókákkal meg minden.

igen, és ma két jópont a világnak.

hétvégén jön haza máj.

Vannak azok a rémálmok, amiknek minden pillanatára emlékszel és álmodban is azon gondolkozol, hogy vajon valóság-e, mert, ha az, akkor fel kéne hívnom anyámat, hogy apám meghalt.
Nyilván a tegnapi beszélgetések kapcsán. Nyilván tudom, hogy a szüleim szeretnek. Csak a tudom és az érzem között tátongó szakadék felett átlagosnál magasabb IQval sem mindig tudok átlátni.
Egészen paradox módon (gondolva itt azokra, akik már találkoztak velem) borzasztó vágy van bennem, hogy szeressem az embereket és hogy mindent megosszak velük, ami a fejemben jár. Szeretném, hogy a szüleim ismerjenek, csak hát amikor nyílt vagyok, vagy őszinte, vagy természetes, akkor mindig pofára esem - az ő szóhasználatukkal élve: neveletlen, udvariatlan, indulatos, elmebeteg, bunkó. A baj az, hogy az AI úgy van programozva, hogy csukott szemmel mint az idióta megy előre, hiába...
A túléléshez tudnom kell, hogy van kék, zöld, fehér hideg van valami valóság a gyermekvilágon túl és vagyok én a gyermekvilágon túl. Meg vagytok ti, akiket szeretek, még ha bénán is, még ha nehéz is (igen. tudom.).

előbb-utóbb minden kiadja magát. még talán ez is. (némileg szkeptikus vagyok a százszorszéppé változott kakaóval kapcsolatban, de még meglátom)

ami azt illeti eléggé csípem ezt a táborszervezést, pedig én tényleg híján vagyok mindenféle mazohisztikus hajlamoknak. Már látom lelki szemeim előtt ahogy a szervezési anyagokat - táblázatok, program és NPC leírások - igényesen megdizájnolva szép kötetbe szerkesztjük a tábor végén, megfelelő kommentárral és konklúzióval kiegészítve.

ez nem egy abszurd vers.

ez egy bonyolult dolog.



ez a tánc a test nélkül.


ez a tánc a környezet nélkül.



tündérország.



határ és másvilág.


szabadság for the sake of fun.

ó hát persze.
én nem elfelejteni akarom a többi univerzumot, csak lezárni az átjárókat, még, csak még egy kicsit... már ha léteznek más univerzumok.
ideát is van mivel barátkozni, dolgozni, tanulni, táncolni, pakolni, készülni a karácsonyra.
egyszer engedd csak szabadjára a nyavajásokat és megnézheted magad! hah!

I solemnly swear...hogy ha átköltöztünk meghívok mindenkit (nyilván most épp túlzásokba esek) enni, különösen Momót, akinek a blogján a nevem ijesztő gyakorisággal szerepel különböző étkezések társaságában.
Apropó Momó, _igazi_ koszorúslány leszek! személy szerint a halvány pisztáciazöldre szavazok, de ez függ a fellow-koszorúslányoktól is. úgy emlékszem csak a rózsaszín volt egyértelműen elutasítva.

ami nem öl meg az erősebbé tesz.
van benne valami találó.

amikor rálépsz egy útra és elindulsz rajta. és engedsz, mert már egyszer engedtél. és rohansz. amikor rájössz, hogy eddig is ezen az úton jártál.

azt hiszem lázas vagyok.
Mióta írják 2 y-nal azt hogy Batthiány? esküdni tudnék, hogy én még i-vel tanultam...
rühellek beteg lenni. dolgoznom kellene, kivételesen. A misztérium rend nem várhat. Talán délután. Érzem ahogy a gondolatok beleragadtak a takonyba a fejemben, kivéve azt a néhányat ami a gyomrombaszökött, hogy ott ugróiskolát játszon, majd dolgavégeztével elpihenjen a melkasomon, jó kövér kis gondolatfoszlányok.

egyébként néha úgy érzem az akaratommal vasat lehetne hajlítani. Oda kell figyelnem arra, hogy mit akarok.

kemény meló ez a keringőkeresés. egyik sem tökéletes. még.

jah és tegnap azt mondták nekem a tánciskolában, hogy ügyes vagyok. ez azért nagy szám, mert már nagyon régóta nem mondta ezt nekem senki és marhára örülök neki. sajnos kell az a nyomorult külső megerősítés.