2010. november 19., péntek

Éjszakai őrség folytatás

- Szatrunália. Tökéletes. - sóhajtott fel Fanni. Több tucat linket klikkelt végig amíg megtalálta azt, amit keresett. Egy bulit, ahol senki nem kérdezi, hogy miért és mennyi időre akar felszedni egy női ruhákba öltözött férfit. Kedvelte ezeket a felszabadult, kreatív társaságokat még akkor is ha mások önámítónak és destruktívnak tartották őket - mint például a szülei, szerencsére most nekik sem kell tudni, hogy elsőszülöttjük hova tart ingben, nyakkendőben és férfiasra sminkelt ábrázattal. Elsősorban bosszút akart állni a világon. De leginkább Rajta. Aki így kitaszította az egyszemélyes arrogáns világából, aki otthagyta a karácsonyi bulin, mert két ad hoc szőke titkárnőt épp többre tartott. El akarta felejteni legalább egy éjszaka erejéig, kiadni magából a dühöt, a csalódottságot, hogy utána újra szembe tudjon nézni vele. Talán nem egy fénypártihoz illő megoldás. Fanni ebbe bele se akart gondolni, ő nem fog ezért másképp viselkedni, nem fog megváltozni, csak mert valami nem elég fénypárti valakinek...
Beszélgetésbe elegyedni egy alkalmas jelölttel nem okozott problémát, italmeghívás, egy kis felületes csevej. A srác helyes volt, értelmesnek tűnt és érdeklődött Fanni iránt, tehát minden mértékben megfelelt az elvárásoknak még azzal együtt is, hogy gyanús rutinnal viselte magán az alkalomhoz illő női ruhát. A nem túl hosszútávra tervezett ismerkedést a nappali őrség vezetőjének kellemetlenül ismerős hangja szakította félbe.
- Hello Fanni!
- Hello. - Válaszolt a lány adózva ezzel a minimális udvariasságnak majd visszafordult partneréhez igyekezve ignorálni Gilbert-t.
- Hogy tetszik a buli? - folytatta Gilbert.
- Valaki mással beszélgetek éppen, bocs.
- Már nem. - villantott egy önelégült mosolyt Gilbert a meghökkent lányra, ahogy az tudomásul vette, hogy a srác határozottan megköszöni neki a beszélgetést majd távozik.
- Köszi. Most igazán sokat segítettél. Mit akarsz? - Fanninak nem volt kedve Gilberthez, igazából a sráchoz sem és a bulihoz sem. Bármit is akar legjobb lesz rajta mihamarabb túlesni.
- Meghívhatlak egy italra?
Fanni megvont a vállát. Tőle. Végülis a berúgás is ott szerepelt a tervei között, a társaságot meg majd csak kibírja.
- Egy alkut szeretnék kötni veled. Felajánlanám a Nappali Őrség segítségét nektek.
- Attól tartok nem én vagyok az illetékes.
Gilbert végigmérte a lányt.
- Most haragszol amiért tönkretettem a randidat? Ő egy igazi transzfesztita, észrevetted? És mellesleg csak bosszúból akart lefeküdni veled.
- Akkor tökéletesen megértettük volna egymást.
- Igyál. - közölte ellentmondást nem tűrő hangon Gilbert.
Két közepesen rossz minőségű vodkanarancs után már csak homályosan tudott Gilbert mondanivalójára koncentrálni.
- Te vagy itt a legdögösebb pasi, nem egy transzfesztitára kellene pazarolnod az estédet.
- Hanem kire? Rád?
- Például.
Fanni most először komolyan elgondolkodott a lehetőségen, még úgy is, hogy alapvetően haragudott Gilbert-re az öccse miatt. Volt az egész helyzetben valami vonzó, ami pedig a kicsinyes bosszú részét illeti, keresve se találhatott volna jobbat.
- Na mi van? A fénypártiak persze nem kezdenének setétekkel, igaz?
- Nem ez...
- Jajj, felejtsd már el az imádott Líviuszodat! Szörnyen nézel ki, amikor ilyen mélabús képet vágsz.
- Inkább vegyél nekem még egy italt. - Erre most mit mondjon. Elege van abból, hogy az élete nyitott könyv, hogy boldog boldogtalan a magánéletében vájkál. Nem állt neki letagadni, semmilyen kontextusban nem akart erről beszélni. Pláne nem egy setéttel.
- Gondolt meg, ezer év tapasztalat. - mosolyodott el Gilbert miközben egy flancos koktélt készítetett a mixerrel színes-szagos allegóriaként válogatva össze a hozzávalókat, amikből később Fanni csak a “viszonzatlan szerelem keserűségét” tudta felidézni.
- Bocs, Gilbert, ezt most inkább hagyjuk. Szóval milyen alku?
- Igazi fénypárti vagy Havas Fanni - felelt gúnyosan Gilbert.
- Nem arról van szó, hogy nem feküdnék le veled, hanem egyszerűen csak nem akarom megadni neked azt az örömöt, hogy eldicsekedhess Líviusznak azzal, hogy elhappoltad az üdvöskéjét.
Gilbert hitetlenkedve csóválta a fejét.
- Hogy lett belőled fénypárti, te lány?
Fannival már forgott a világ, az ital nagyon erős volt, a szererelmi csalódás meg nem az a műfaj, amit könnyű figyelmen kívül hagyni, szédült a sűrű cigarettafüsttől és az egyetlen aki mellette volt, az a férfi, aki szemlátomást vonzónak találta őt és aki hidegvérrel megölte volna az öccsét.

Általában nem jó telefoncsörgésre ébredni. Másnaposan, fájó fejjel meg pláne nem. Arról nem is beszélve, ha épp az keres, akivel a legkevésbé sem szeretnénk beszélni.
- Igen? - vett erőt magán végül Fanni.
- Gyere be az irodába. - hallattszott Líviusz ingerült hangja.
- Miért?
- Gyere be.
- De miért?
- Gyere be az irodába.
- De mi történt? - Fannit egy pillanat alatt elfogta a pánik. Két napja nem találkozott a húgával. Megígérte, hogy hazajön segíteni a szüleinek a két ünnep között, Flórának viszont kényelmesebb volt a Kálvinról edzésre járni. Ha valami történt vele... - Flóra? Történt valami Flórával?
- Csak gyere be. - felelt tárgyilagosan Líviusz, jelezve, hogy nem fog bővebb felvilágosítást adni.
- Dögölj meg. - mondta Fanni és lecsapta a telefont. Kirohant a fürdőszobáb, hogy az előző este romjait eltüntesse magáról. Volt mit. Zuhanyzásról és normális megjelenésről szó sem lehetett, ha Flórával történt valami, minden perc számít. A telefon megint megszólalt.
- Nem fogok. - szólt bele Líviusz majd letette. Faszfej - gondolta Fanni, de aztán nem vesztegetett rá több időt, felkapta az első kezébe kerülő farmert és pólót, leakasztotta a slusszkulcsot a bejárat melletti tartóról és önhatalmúlag eltulajdonította a családi kocsit. Neki most nagyobb szüksége van rá és kész.

2010. október 26., kedd

Inspiráció








sing sing

Sok dolog történik - egy részének nem örülök, pontosabban a kétségbeesés feneketlen mélységű szakadékának szerpentinjére taszít. Másrészt meg a hely gyönyörű, amerika nagyon szép ország, rengeteg park, erdő - most őszi színekben, az utcán őzek, mókusok (csíkos chipmunk és hosszúfarkú tisztességes mókus is) és rókák. Tervezgetem a saját különbejáratú novellámat - fotókat készítek hozzá inspirációnak, járdarészletről erről-arról.

Ha látnátok az itteni kajaboltok kínálatát...bármilyen amerikainak megbocsájtom, hogy kövér. Szerencsére épp nem volt nálam pénz, mert ennyi ínycsiklandozó és szemet gyönyörködtető csomagolás láttán törékeny akaraterőm összeroppant volna.
Van egy jótékonysági bolt, aminek az a lényege, hogy odaviszed a nem használt bútoraidat (itt elég sokat költöznek szóval gyakran akad költözéskor háthramaradt holmi)ott pár dollárért eladják - gyönyörű karosszékek, polcok, tükrök - a bevétel megy valami jótékonysági alapba, ebben a városban a fogyatékkal élőket támogatja, akik a boltban egyébként dolgozni is tudnak. Nem bánnám, ha bevezetnének valami ilyesmit odahaza.

Egyébként hiányoztok - nem mintha nem fordult volna elő olyan hét-hónap, amikor nem találkoztunk - csak valahogy a kilométerek tudatában erősebb az érzés.
Esgal két napja nem ír blogot - lehet hogy már a macskák lakmároznak a tetemén?

2010. október 21., csütörtök

mindjárt elalszom...

Mr. White

I'm supposed to talk to you
Don't even know where to start
Don't want to stand with the setting sun
Tell me does it really show?

I'll promise you anything
Place your hand over your heart
Don't want to fool myself anymore
Think nobody else will ever know

Mr. White up all night
Hiding in my room
Mr. White so uptight
Black shapes of doom

Could never show you how I feel
Even so I didn't care
It's only that inside
I'm so tired
So tired of being all alone

Now the hours are breathing
Gone like tears in yesterdays rain
I remember voices telling me
Secrets of mind-changing reality

Mr. White up all night
Hiding in my room
Mr. White so uptight
Black shapes of doom

Mr. White up all night
Always likes to sing
Mr. White so uptight
Even knows my name


">

2010. október 19., kedd

társulat

Ha most több energiám és kedvem lenne hozzá, halálosan felhúznám magam és megsértődnék.
De minek.
Tudni kell mik azok a dolgok, amik nem rajtam múlnak. És ez olyan.

2010. október 18., hétfő

Szappanopera nyál - avagy Őrség fan fiction

A karácsonyfa jellegzetesen ronda volt - nem csoda, hisz három meglehetősen különböző ízléssel megáldott testvér díszítette. Fanni nem tartotta igazságosnak, hogy az ő harmada fordul a fal felé főleg annak fényében, hogy Szili csocsólabdának használta Szent József fejét. Igazából persze nem zavarta, hozzászokott már, hogy a család nem őt mutogatja, mint mintagyereket, mert ugye Flóra a komoly, fegyelmezett lány, már 9 éve vív. Fanni sosem volt egy kitartó alkat, a fadíszítés körüli vitát is elunta és beleegyezően elrendezte a fekete csipkéket és a véresszárnyú angyalkákat a fa kevésbé szembetűnő részein. Maga az ünnepség rendben ment, húslevel, töltött pulyka, hal, sütemények sok fahéjjal - másfél nap megfeszített munka a konyhában a szülők részéről - és mézeskalács a lányoktól. Rénszarvas, róka és medvealakűak, már amelyiket fel lehetett ismerni. Flóra és Fanni prototípusnak szánta őket, a család úgyis sok mindent elnéz...A csillaghegyi ház meg otthon maradt, mindannak ellenére, ami az előző hetekben történt. Fanni a fülére húzta a kötött sapkát - édesanyjuk ajándéka a testvéreknek, saját készítésű, valami személyes, kék (Szili), piros (Flóra), fekete (Fanni) színekben - hideg volt, hó egy szál se, a templomig meg gyalog mentek, mint még anno a nagymamával. Mennyire más volt most a hideg budapesti utca mint egy héttel korábban, térképpel bolyonva ismeretlen kerületekben részeg másféléket kergetve. Azon az éjszakán utálta az egészet, a járőrözést, a fakasokat, a részegeket, az emberek és az őrséget is. És haragudott Krisztiánra, amiért megkérte őket, haragudott Flórára, hogy ő nem fárad el és haragudott Líviuszra, mert képtelen volt kiűzni a gondolatai közül. Az új fűzőt viselte, amivel meglepte magát karácsonyra - úgy gondolta, hogy aki megtalál egy bejegyzetlen vámpírt és elbír egy ittas alakváltóval az megérdelmi az ajándékot. Az éjféli mise szép volt, a példabeszéd a fény és a sötét témáját járta körbe - milyen eredeti gondolta cinikusan Fanni, majd hirtelen a húga könyökét találta a bordái között.
"A papnak fénypárti aurája van!" - súgta oda Flóra lelkesen.
"Azért van a sapkádon az F betű, hogy ne felejtsd el, hogy fekete" - kommentálta a másik oldaláról Szili.
"Fogd be."
Vajon minden pap ilyen vagy csak csillaghegyet illeti meg ez a megtisztelő szerencse?
"Szili ne játsz a telefonnal, egy templomban vagyunk!" - érkezett a rosszalló megjegyzés anyától. Évente egyszer kell csak kibírni.
"A tieden meg azért van az SZ, hogy ne felejtsd el, hogy színes, idióta" - igazából szeretem az öcsémet gondolta elégedetten Fanni, ahogy tekintetével kitért az elöző sorban ülő tisztes matróna vasvilla pillantása elől. Miattuk lett fénypárti, akárhogyan is kezdődött az egész. Flóra, a baleset, az első látogatás a homályban, az igazságszérum, Gilbert, ahogy lefagy az arcáról a mosoly és Líviusz, ahogy önelégültem vállonveregeti magát. Líviusz. Nehéz volt nem rá gondolni. Most meg sem próbálta, a telefon vibrálására eszmélt fel. SMS.
"Én is téged."
Flóra úgy hitte, talán még a nővére is képes kicsit meghatódni karácsonykor.