Sok dolog történik - egy részének nem örülök, pontosabban a kétségbeesés feneketlen mélységű szakadékának szerpentinjére taszít. Másrészt meg a hely gyönyörű, amerika nagyon szép ország, rengeteg park, erdő - most őszi színekben, az utcán őzek, mókusok (csíkos chipmunk és hosszúfarkú tisztességes mókus is) és rókák. Tervezgetem a saját különbejáratú novellámat - fotókat készítek hozzá inspirációnak, járdarészletről erről-arról.
Ha látnátok az itteni kajaboltok kínálatát...bármilyen amerikainak megbocsájtom, hogy kövér. Szerencsére épp nem volt nálam pénz, mert ennyi ínycsiklandozó és szemet gyönyörködtető csomagolás láttán törékeny akaraterőm összeroppant volna.
Van egy jótékonysági bolt, aminek az a lényege, hogy odaviszed a nem használt bútoraidat (itt elég sokat költöznek szóval gyakran akad költözéskor háthramaradt holmi)ott pár dollárért eladják - gyönyörű karosszékek, polcok, tükrök - a bevétel megy valami jótékonysági alapba, ebben a városban a fogyatékkal élőket támogatja, akik a boltban egyébként dolgozni is tudnak. Nem bánnám, ha bevezetnének valami ilyesmit odahaza.
Egyébként hiányoztok - nem mintha nem fordult volna elő olyan hét-hónap, amikor nem találkoztunk - csak valahogy a kilométerek tudatában erősebb az érzés.
Esgal két napja nem ír blogot - lehet hogy már a macskák lakmároznak a tetemén?
1 hónapja
írjál!
VálaszTörlésa szakadékokban meg szárnyakat kell növeszteni, vagy biztosítókötél.
Esgal megvan :) csak nem blogol gyakran. Fácse inkább.
VálaszTörlésGondoltam, majd hét vége felé kaptok részletesebb helyzetjelentést, de akkor most annyi, h a macsekok nagyon jó fejek, Drazsé a kedvencem, mióta itt vagyok, semit nem hányt össze, viszont néha az ágyban alszik mellettem, és dorombol. Zora hozza a formáját, főállásban kövér, és rájár a többiek kajájára, de adok nekik annyit, h senki ne maradjon éhen. Néha vitatkozni kell vele a fürdőkádért, és nem mindig hajlandó tudomásul venni, h kirakom, de ez sem igazi gond. Mina még elég bizalmatlan, de ő se csinál bajt, megvan rendesen, kapja azt a vitaminos kencét, azt bezzeg elfogadja tőlem, a simogatást még nem annyira. Jellemzően kinézi a kaját a számból, de még nem lopott.
A lakás is egyben van, se ázás, se csótány, se robbanás.
Ne ess kétségbe, egyszer a leszálló dolgoknak is vége. Koncentrálj inkább a novelládra, ha - ezek szerint - van ihleted. Használd ki, és irj. :)
Esgal
Ezek szerint nethozzáférésed van. Majd zaklatlak mailben, hogy érezd a törődést! :)
VálaszTörlésNa, elkiabáltam, azóta Drazsénak sikerült megtisztelnie a földet, a kinti heverőt (incl. a laptoptáskám vállszija), valamint a vizestálat. Nas ebaj, ettől még aranyos, pláne, hogy legalább próbál úgy tenni, mint aki szégyelli magát...
VálaszTörlésEsgal
kizárt...mármint hogy próbálja szégyellni magát, lehet, hogy most a pszichológiai profilodat alakítja ki magának.
VálaszTörlésAzt mondtam, úgy tesz. Én se hinném, hogy őszinte a megbánása, pláne, hogy tegnap a kung-fu cipőm, ma meg az ajtó következett. Kreativ gonosztevő. De mondjuk napi egy adagot még el lehet takaritani. :)
VálaszTörlésEsgal