2010. április 5., hétfő

rájöttem. ez a temperamentum lényege. inkább agresszív kismalac, mint halvérű....ööö hal.

szép angol reggel van és madárciripelés.

egyébként volt szerencsém hozzájutni egy pszichológiai ismeretterjesztő újsághoz, mely finoman értésemre adta, hogy kapunyitási pánikban illetve QLS - Quarterlife syndrome-ban szenvedek. na tessék.

egyre jobban hatalmába kerít az unalom. ahhoz, hogy ezt elkerüljem egyik nap szuperkémnek, másik nap főszakácsnak, lámakutatónak kellene lennem. kicsit zavaró az az érzés, amikor a napot azért nem akarod elkezdeni, mert tudod, hogy végig fogod unatkozni, azok mellett a dolgok mellett, amiket meg nincs kedved megcsinálni.

azt gondolom, hogy a tábor jó lesz, a keretjáték jó lesz, ha nem így gondolnám nem lennék itt. az ötleteket, munkákat, támogatásokat nagyon köszönöm azoknak, akikkel együtt megalkottuk és hegesztgetjük a mi kis horrorszatíránkat, mert csinálunk valamit, ami jó és amit élvezünk. that's all folks.

ez a mai reggel, valahogy emlékeztet azokra a gödi napokra...lehet, hogy a tojásfőzés miatt?

5 megjegyzés:

  1. Az jutott eszembe, hogy ez kapcsán a QLC kapcsán lehetne szervezett beszélgetéseket szervezni érintettekkel, hogy amolyan kortárs segítő jelleggel megpróbáljatok egymáson segíteni, támogatva egymást lelkiekben.

    VálaszTörlés
  2. Legyél főszakács. Készíts láma-kajákat, amigez viszont az kell, hogy kikémleld, mit szeretnek, mit esznek.

    VálaszTörlés
  3. Ne, a szakácsokból Tremerék lesznek!!!

    Szerintem szoktunk spontán kortárssegíteni egymásnak... (én, mint az egyik érintett...)

    VálaszTörlés
  4. Szozsi, mint Tremere? :)=

    A kapunyitási pánik az, amikor észrevesszük, hogy világ kezd bezárulni, mi több, mindenhol zártak a kapuk? Sőt, nincsenek is kapuk?

    VálaszTörlés