Írtam a tánciskolának. Jövőhéten mehetek megnézni a középhaladó órát, aztán venni kell majd pótórákat (rendes kurzus árban) hogy megtanuljam a táncaikat. Hogy végre elhatározódott, most má' nem kéne lemondani.
Mil jóvoltából lesz balettpadló is a Főnixben, azzal is lehet tán kezdeni valamit.

A Zbrush köszöni jól van. Csináltam dagadt macskát (elakadtam a textúránál) illetve végigpróbáltam az összes tetves 2,5Ds ecsetet (a felét persze még mindig nem értem).

A Phd jól van. Gondolom. Mostanában nem nagyon találkoztam vele. Az összes motivációm kimerül az Andrea kedvességével szembeni lelkiismeretfurdalásban, illetve az ösztöndíjban - bár az a fajta lelkesedés hónap 10-e után erőteljes hanyatlásba kezd.

Úgy tűnik lesz költözés. Jó lesz. Talán. Túl sok mindent kéne mérlegelni ahhoz, hogy egyáltalán belekezdjek a mérlegelésbe. Jó lenne úgy kezelni a dolgokat, ahogy vannak. De hát a franc se akarja. Tény, hogy az a hely közelebb áll az én lakásról alkotott elképzelésemhez, nem beszélve a térbeli elhelyezkedés előnyeiről.
A közeljövő megoldandó kérdései közül a leg, pillanatnyilag a 3-macska problémája. Szeressétek Zorát és vigyétek haza! Az a fajta klasszikus rajzfilmhős, aki azért jön ki jól a dologból, mert véletlenül ráül az ellenfelére.
Aki ismeri Drazsét, az tudja, mit jelent az ő esetében 3 négylábú létforma 54nm-n való tárolása.

A netbook majdnemhogy tökéletes. A színével nem vagyok maradéktalanul elégedett, hosszú napokon átívelő gondos válogatás után sikerült egy egészen már-már feketének tűnő sötétkéket venni. Lelki(!) szemeimmel felfedezni vélem benne az áfonyaszínt. Erős a kísértés, hogy áfonyának nevezzem. Eddig ugyanis még nem találtam neki megfelelő nevet.