- Szatrunália. Tökéletes. - sóhajtott fel Fanni. Több tucat linket klikkelt végig amíg megtalálta azt, amit keresett. Egy bulit, ahol senki nem kérdezi, hogy miért és mennyi időre akar felszedni egy női ruhákba öltözött férfit. Kedvelte ezeket a felszabadult, kreatív társaságokat még akkor is ha mások önámítónak és destruktívnak tartották őket - mint például a szülei, szerencsére most nekik sem kell tudni, hogy elsőszülöttjük hova tart ingben, nyakkendőben és férfiasra sminkelt ábrázattal. Elsősorban bosszút akart állni a világon. De leginkább Rajta. Aki így kitaszította az egyszemélyes arrogáns világából, aki otthagyta a karácsonyi bulin, mert két ad hoc szőke titkárnőt épp többre tartott. El akarta felejteni legalább egy éjszaka erejéig, kiadni magából a dühöt, a csalódottságot, hogy utána újra szembe tudjon nézni vele. Talán nem egy fénypártihoz illő megoldás. Fanni ebbe bele se akart gondolni, ő nem fog ezért másképp viselkedni, nem fog megváltozni, csak mert valami nem elég fénypárti valakinek...
Beszélgetésbe elegyedni egy alkalmas jelölttel nem okozott problémát, italmeghívás, egy kis felületes csevej. A srác helyes volt, értelmesnek tűnt és érdeklődött Fanni iránt, tehát minden mértékben megfelelt az elvárásoknak még azzal együtt is, hogy gyanús rutinnal viselte magán az alkalomhoz illő női ruhát. A nem túl hosszútávra tervezett ismerkedést a nappali őrség vezetőjének kellemetlenül ismerős hangja szakította félbe.
- Hello Fanni!
- Hello. - Válaszolt a lány adózva ezzel a minimális udvariasságnak majd visszafordult partneréhez igyekezve ignorálni Gilbert-t.
- Hogy tetszik a buli? - folytatta Gilbert.
- Valaki mással beszélgetek éppen, bocs.
- Már nem. - villantott egy önelégült mosolyt Gilbert a meghökkent lányra, ahogy az tudomásul vette, hogy a srác határozottan megköszöni neki a beszélgetést majd távozik.
- Köszi. Most igazán sokat segítettél. Mit akarsz? - Fanninak nem volt kedve Gilberthez, igazából a sráchoz sem és a bulihoz sem. Bármit is akar legjobb lesz rajta mihamarabb túlesni.
- Meghívhatlak egy italra?
Fanni megvont a vállát. Tőle. Végülis a berúgás is ott szerepelt a tervei között, a társaságot meg majd csak kibírja.
- Egy alkut szeretnék kötni veled. Felajánlanám a Nappali Őrség segítségét nektek.
- Attól tartok nem én vagyok az illetékes.
Gilbert végigmérte a lányt.
- Most haragszol amiért tönkretettem a randidat? Ő egy igazi transzfesztita, észrevetted? És mellesleg csak bosszúból akart lefeküdni veled.
- Akkor tökéletesen megértettük volna egymást.
- Igyál. - közölte ellentmondást nem tűrő hangon Gilbert.
Két közepesen rossz minőségű vodkanarancs után már csak homályosan tudott Gilbert mondanivalójára koncentrálni.
- Te vagy itt a legdögösebb pasi, nem egy transzfesztitára kellene pazarolnod az estédet.
- Hanem kire? Rád?
- Például.
Fanni most először komolyan elgondolkodott a lehetőségen, még úgy is, hogy alapvetően haragudott Gilbert-re az öccse miatt. Volt az egész helyzetben valami vonzó, ami pedig a kicsinyes bosszú részét illeti, keresve se találhatott volna jobbat.
- Na mi van? A fénypártiak persze nem kezdenének setétekkel, igaz?
- Nem ez...
- Jajj, felejtsd már el az imádott Líviuszodat! Szörnyen nézel ki, amikor ilyen mélabús képet vágsz.
- Inkább vegyél nekem még egy italt. - Erre most mit mondjon. Elege van abból, hogy az élete nyitott könyv, hogy boldog boldogtalan a magánéletében vájkál. Nem állt neki letagadni, semmilyen kontextusban nem akart erről beszélni. Pláne nem egy setéttel.
- Gondolt meg, ezer év tapasztalat. - mosolyodott el Gilbert miközben egy flancos koktélt készítetett a mixerrel színes-szagos allegóriaként válogatva össze a hozzávalókat, amikből később Fanni csak a “viszonzatlan szerelem keserűségét” tudta felidézni.
- Bocs, Gilbert, ezt most inkább hagyjuk. Szóval milyen alku?
- Igazi fénypárti vagy Havas Fanni - felelt gúnyosan Gilbert.
- Nem arról van szó, hogy nem feküdnék le veled, hanem egyszerűen csak nem akarom megadni neked azt az örömöt, hogy eldicsekedhess Líviusznak azzal, hogy elhappoltad az üdvöskéjét.
Gilbert hitetlenkedve csóválta a fejét.
- Hogy lett belőled fénypárti, te lány?
Fannival már forgott a világ, az ital nagyon erős volt, a szererelmi csalódás meg nem az a műfaj, amit könnyű figyelmen kívül hagyni, szédült a sűrű cigarettafüsttől és az egyetlen aki mellette volt, az a férfi, aki szemlátomást vonzónak találta őt és aki hidegvérrel megölte volna az öccsét.
Általában nem jó telefoncsörgésre ébredni. Másnaposan, fájó fejjel meg pláne nem. Arról nem is beszélve, ha épp az keres, akivel a legkevésbé sem szeretnénk beszélni.
- Igen? - vett erőt magán végül Fanni.
- Gyere be az irodába. - hallattszott Líviusz ingerült hangja.
- Miért?
- Gyere be.
- De miért?
- Gyere be az irodába.
- De mi történt? - Fannit egy pillanat alatt elfogta a pánik. Két napja nem találkozott a húgával. Megígérte, hogy hazajön segíteni a szüleinek a két ünnep között, Flórának viszont kényelmesebb volt a Kálvinról edzésre járni. Ha valami történt vele... - Flóra? Történt valami Flórával?
- Csak gyere be. - felelt tárgyilagosan Líviusz, jelezve, hogy nem fog bővebb felvilágosítást adni.
- Dögölj meg. - mondta Fanni és lecsapta a telefont. Kirohant a fürdőszobáb, hogy az előző este romjait eltüntesse magáról. Volt mit. Zuhanyzásról és normális megjelenésről szó sem lehetett, ha Flórával történt valami, minden perc számít. A telefon megint megszólalt.
- Nem fogok. - szólt bele Líviusz majd letette. Faszfej - gondolta Fanni, de aztán nem vesztegetett rá több időt, felkapta az első kezébe kerülő farmert és pólót, leakasztotta a slusszkulcsot a bejárat melletti tartóról és önhatalmúlag eltulajdonította a családi kocsit. Neki most nagyobb szüksége van rá és kész.
Beszélgetésbe elegyedni egy alkalmas jelölttel nem okozott problémát, italmeghívás, egy kis felületes csevej. A srác helyes volt, értelmesnek tűnt és érdeklődött Fanni iránt, tehát minden mértékben megfelelt az elvárásoknak még azzal együtt is, hogy gyanús rutinnal viselte magán az alkalomhoz illő női ruhát. A nem túl hosszútávra tervezett ismerkedést a nappali őrség vezetőjének kellemetlenül ismerős hangja szakította félbe.
- Hello Fanni!
- Hello. - Válaszolt a lány adózva ezzel a minimális udvariasságnak majd visszafordult partneréhez igyekezve ignorálni Gilbert-t.
- Hogy tetszik a buli? - folytatta Gilbert.
- Valaki mással beszélgetek éppen, bocs.
- Már nem. - villantott egy önelégült mosolyt Gilbert a meghökkent lányra, ahogy az tudomásul vette, hogy a srác határozottan megköszöni neki a beszélgetést majd távozik.
- Köszi. Most igazán sokat segítettél. Mit akarsz? - Fanninak nem volt kedve Gilberthez, igazából a sráchoz sem és a bulihoz sem. Bármit is akar legjobb lesz rajta mihamarabb túlesni.
- Meghívhatlak egy italra?
Fanni megvont a vállát. Tőle. Végülis a berúgás is ott szerepelt a tervei között, a társaságot meg majd csak kibírja.
- Egy alkut szeretnék kötni veled. Felajánlanám a Nappali Őrség segítségét nektek.
- Attól tartok nem én vagyok az illetékes.
Gilbert végigmérte a lányt.
- Most haragszol amiért tönkretettem a randidat? Ő egy igazi transzfesztita, észrevetted? És mellesleg csak bosszúból akart lefeküdni veled.
- Akkor tökéletesen megértettük volna egymást.
- Igyál. - közölte ellentmondást nem tűrő hangon Gilbert.
Két közepesen rossz minőségű vodkanarancs után már csak homályosan tudott Gilbert mondanivalójára koncentrálni.
- Te vagy itt a legdögösebb pasi, nem egy transzfesztitára kellene pazarolnod az estédet.
- Hanem kire? Rád?
- Például.
Fanni most először komolyan elgondolkodott a lehetőségen, még úgy is, hogy alapvetően haragudott Gilbert-re az öccse miatt. Volt az egész helyzetben valami vonzó, ami pedig a kicsinyes bosszú részét illeti, keresve se találhatott volna jobbat.
- Na mi van? A fénypártiak persze nem kezdenének setétekkel, igaz?
- Nem ez...
- Jajj, felejtsd már el az imádott Líviuszodat! Szörnyen nézel ki, amikor ilyen mélabús képet vágsz.
- Inkább vegyél nekem még egy italt. - Erre most mit mondjon. Elege van abból, hogy az élete nyitott könyv, hogy boldog boldogtalan a magánéletében vájkál. Nem állt neki letagadni, semmilyen kontextusban nem akart erről beszélni. Pláne nem egy setéttel.
- Gondolt meg, ezer év tapasztalat. - mosolyodott el Gilbert miközben egy flancos koktélt készítetett a mixerrel színes-szagos allegóriaként válogatva össze a hozzávalókat, amikből később Fanni csak a “viszonzatlan szerelem keserűségét” tudta felidézni.
- Bocs, Gilbert, ezt most inkább hagyjuk. Szóval milyen alku?
- Igazi fénypárti vagy Havas Fanni - felelt gúnyosan Gilbert.
- Nem arról van szó, hogy nem feküdnék le veled, hanem egyszerűen csak nem akarom megadni neked azt az örömöt, hogy eldicsekedhess Líviusznak azzal, hogy elhappoltad az üdvöskéjét.
Gilbert hitetlenkedve csóválta a fejét.
- Hogy lett belőled fénypárti, te lány?
Fannival már forgott a világ, az ital nagyon erős volt, a szererelmi csalódás meg nem az a műfaj, amit könnyű figyelmen kívül hagyni, szédült a sűrű cigarettafüsttől és az egyetlen aki mellette volt, az a férfi, aki szemlátomást vonzónak találta őt és aki hidegvérrel megölte volna az öccsét.
Általában nem jó telefoncsörgésre ébredni. Másnaposan, fájó fejjel meg pláne nem. Arról nem is beszélve, ha épp az keres, akivel a legkevésbé sem szeretnénk beszélni.
- Igen? - vett erőt magán végül Fanni.
- Gyere be az irodába. - hallattszott Líviusz ingerült hangja.
- Miért?
- Gyere be.
- De miért?
- Gyere be az irodába.
- De mi történt? - Fannit egy pillanat alatt elfogta a pánik. Két napja nem találkozott a húgával. Megígérte, hogy hazajön segíteni a szüleinek a két ünnep között, Flórának viszont kényelmesebb volt a Kálvinról edzésre járni. Ha valami történt vele... - Flóra? Történt valami Flórával?
- Csak gyere be. - felelt tárgyilagosan Líviusz, jelezve, hogy nem fog bővebb felvilágosítást adni.
- Dögölj meg. - mondta Fanni és lecsapta a telefont. Kirohant a fürdőszobáb, hogy az előző este romjait eltüntesse magáról. Volt mit. Zuhanyzásról és normális megjelenésről szó sem lehetett, ha Flórával történt valami, minden perc számít. A telefon megint megszólalt.
- Nem fogok. - szólt bele Líviusz majd letette. Faszfej - gondolta Fanni, de aztán nem vesztegetett rá több időt, felkapta az első kezébe kerülő farmert és pólót, leakasztotta a slusszkulcsot a bejárat melletti tartóról és önhatalmúlag eltulajdonította a családi kocsit. Neki most nagyobb szüksége van rá és kész.
